Az érzelmi és mentális egészségünkkel kapcsolatos döntések meghozatala kritikus fontosságú lépések lehetnek az életünkben. A pszichológushoz fordulás is egy ilyen döntés, amelynek során bíznunk kell abban, hogy a kiválasztott szakember segíteni fog nekünk az elakadások leküzdésében és az életminőségünk javításában. Azonban előfordulhat, hogy a terápiás folyamat során úgy érezzük, hogy nem megfelelő a kapcsolat vagy a terapeuta módszerei nem hatékonyak. Ilyenkor fontos, hogy tudjuk, mit tehetünk és hogy merjünk változtatni, ha úgy érezzük, nem a megfelelő pszichológusnál járunk.
A cikkünkben sorra veszünk 4 szempontot, amit érdemes átgondolnunk ebben a helyzetben!
1. Álljunk meg és figyeljünk magunkra!
Az első lépés az, hogy vegyük észre és figyeljük meg, hogy mi az, amit úgy érzünk nem stimmel a pszichológusunkkal vagy a terápiás folyamattal. Figyeljünk az érzéseinkre és gondolatainkra a terápiás ülések előtt, alatt és után. Ha úgy érezzük, hogy valami nem megfelelő, ne hagyjuk figyelmen kívül ezeket az érzéseket.
2. Kommunikáljunk őszintén!
Ha úgy érezzük, hogy valami nem olyan, mint amire nekünk szükségünk lenne az alkalmak során, akkor fontos, hogy őszintén és nyíltan kommunikáljunk erről. Beszéljük meg az aggodalmainkat és problémáinkat a terapeutával. Előfordulhat, hogy a problémák megoldásához elegendő egy őszinte beszélgetés, és a kapcsolatot mélyítheti és még hatékonyabbá teheti a közös munkát, ha végül úgy döntünk, hogy benne maradunk a folyamatban. A pszichológus nem fogja magára venni, nem fog megsértődni, hanem empatikusan, megértően fog reagálni. Elképzelhető, hogy ennek hatására, olyan dolgok jönnek elő, amik korábban nem tudtak felszínre kerülni, ez hihetetlen hasznos tud lenni a folyamatban.
Ha nem így reagál, akkor az egy biztos jele, hogy nem jó embernél járunk, sajnos előfordul ilyen is.
Ha úgy érezzük szeretnénk abba hagyni a közös munkát, akkor is érdemes még egy utolsó alkalomra elmennünk, és őszintén átbeszélni a bennünk lezajló érzéseket és gondolatokat. A szakembernek csak így van lehetősége reflektálni a gondolatainkra, nézeteltérést tisztázni és akár azokat jóvá is tenni. A pszichológus is ember, neki is vannak érzései és a szakember oldaláról nehéz megélni azt, amikor egy kliens jelzés nélkül eltűnik és tisztázatlan marad a helyzet. Az őszinte beszélgetés vége is lehet az, hogy végül más szakember fordulunk, de kapcsolatot felnőttként tudjuk lezárni, amely nagyon fontos önismereti tapasztalás tud lenni.
3. Merjünk váltani!
Ha átbeszéltük a nehézségeket, de továbbra is azt érezzük, hogy nincs meg az összhang a szakemberrel, akkor merjünk váltani. A pszichológus-kliens illeszkedés egy kritikus pontja a folyamat hatékonyságának, van hogy a jó illeszkedést, nem találjuk meg elsőre. Ez nem a pszichológus hibája, de nem is a miénk. Az illeszkedésnek nem csak a szakemberhez, hanem az ő módszereihez is meg kell lennie, van hogy az utóbbit nem érezzük magunkénak, ilyenkor érdemes más módszerrel dolgozó szakembert felkeresni. Tovább tájékozódni a különböző módszerekről, akár előadásokra elmenni, podcast-et hallgatni, workshopokra az adott módszerrel, ezáltal van lehetőségünk tapasztalatot szerezni azokról, vagy akár a választott szakemberről benyomást szerezni.
4. Nem vallottunk kudarcot, ha a váltás mellett döntünk!
Előfordul, hogy ebben az esetben azt éli meg a kliens, hogy kudarcot vallott, mert nem használt a folyamat, "rajta már egy szakember sem tud segíteni". Pszichológusváltás nem a kudarcról, hanem ellenkezőleg a bátorságról és kitartásról szól. Egy konzultációs/ terápiás folyamatban rengeteg tényező belejátszik néhány példa erre: a pszichológus kora, neme, tapasztalatai, módszerei, végzettsége, személyisége is. Igen, bármennyire is semleges egy szakember az üléseken a személyisége meg fogja határozni a munkamódját, stílusát. Belejátszanak a mi ellenállásaink, gondolataink tudatosak és a tudattalanok is, egyéni preferenciáink, személyiségünk, módszerhez való passzolásunk, előző élményeink pszichológusokkal és a pszichológiával és még rengeteg más dolog is.
+1. Vajon én állok-e ellen a folyamatnak?
Ez talán a legnehezebb kérdés, amit érdemes feltennünk magunknak. Előfordul, hogy ellenállunk a változásnak. Fontos, hogy ez a legtöbb esetben tudattalan folyamat és igen nehéz rálátni erre magunktól. Gyakran az okozza, hogy a nehézségünk, annyira fájó érzésekkel jár, nehéz felnyitni a sebeket, hogy a pszichénk védekezésként lezár, és megjelenhet olyan gondolatban, hogy a pszichológusunk nem a legjobb. Ezt nevezzük projekciónak a pszichológiában, ami azt jelenti, hogy van bennünk valami, amivel nagyon nehéz szembenéznünk, ezért másokra vetítjük ki azt.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy bevigyük a folyamatba ezeket az érzéseket és gondolatokat, mert a pszichológus segíthet ennek a feltárásában. Ha pedig sikerül ezt feloldani, elképzelhető, hogy nem lesz szükség váltásra.
Azonban van olyan is, amikor tényleg csak annyiról van szó, hogy másik pszichológusra van szükségünk! Erre szokták mondani, hogy van, hogy a szivar tényleg csak egy szivar! (Ez a mondat Freud munkásságára utal, aki a szivarozást egy pszichés elakadás megnyilvánulásának tartotta, azonban van, hogy a szivarozás tényleg csak a szivarozásról szól és nem érdemes ennél többet belelátni, valószínűleg magától Freud-tól származik a mondat.)